Fájdalommal gondolok arra: hiánya kell, hogy pótolja jelenlétét. Sőt, egyben erősítenie kell azt. Mert ezt gondoljuk mi, mindannyian, színházi emberek. Hiszünk ebben, annak okán, hogy ugyanazt tekintjük hivatásunknak, elhivatottságunknak, mint amit ő tekintett. Talán furcsán hangzik mindez, ahogy a költészet is furcsán szólal meg, ha hétköznapi módon, kellő odafigyelés és emelkedettség nélkül állunk színpadra.
Bessenyei István élete és munkássága, kiállása és elhivatottsága Szatmárnémeti, a Szilágyság, Erdély, és ezzel együtt az egész magyarság színházi életét, puszta létét tette gazdagabbá, költői szintre emelve mindannyiunk hétköznapjait, megmaradását.
Ahogy a Harag György Társulat igazgatója, immár, mint örökös tag építi tovább mindazt, amit a Művészet Házának - és házában építeni kell, úgy épüljön továbbra általunk is az, ami itt és ott - mindenütt való megmaradásunkat szavatolja.
Kívánom, hogy Bessenyei István színész, rendező hite és helytállása szolgáljon nekünk példával, mindehhez.
Vidnyánszky Attila